Vadász Endre

Vadász Endre (1901-1944), egy magyar származású zsidó festő és grafikus volt, Szegeden született egy polgári családba. Szegedi festő iskolákban, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Olaszországban és Párizsban végezte el tanulmányait. Az utóbbi helyen ismerkedett meg a japán fametszetekkel. Számos magyarországi és külföldi kiállításon vett részt és több díjat is nyert, többek között 1929-ben a barcelonai világkiállításon az első díjat. Viszont a második világháború változást hozott. Endre, aki a gödöllői munkaszolgálatos táborban volt, 1944 június 3-án megtudta, hogy felesége a budapesti gettóba került, ezért öngyilkos lett. Mikor másnap felesége értesült férje haláláról, ő is öngyilkosságot követett el. A művész halála előtt hátrahagyta egy képeslapon, hogy együtt temessék el feleségével s ez így is történt.

Főként linóleummetszeteket, illusztrációkat, ex libriseket és rézkarcokat készített, amelyek folyóiratokban is megjelentek. Mindezek mellet festett tempera és olaj festményeket is. Foglalkoztatta a külvilág, a valóság, az emberi és természeti környezet. Művészete látványszerű volt, érdekes, nem hétköznapi karakterek kaptak főszerepet festményein. Stílusa dekoratív és néha derűs volt. Azonban a második világháború közeledtével, egyre jobban érződött munkáin a szorongás és a halálfélelem.